Marilynnek, azaz Norma Jean Dougherty-nek, talán az volt a fő vonzereje, hogy egész lénye rendkívül mesterséges volt. Aki látta a húszéves korában készült aktfotóit, szinte rá sem ismer a későbbi Monroe-ra: végtelenül bájos, igazi ártatlanság sugárzott belőle. Nem volt tökéletes alakja, túl széles volt a csípője, lábai sem voltak igazán szépek, az egész azonban, túlhangsúlyozott széles szájával, platinaszőkére festett hajával igen erőteljesen hatott a férfinemre. És ez befolyásolta szerepkörét is, legtöbbször ő volt az a bizonyos harmadik, aki romba dönt házasságokat, családi fészkeket. Jean Harlow és Mae West elegye volt bujaságával és humorával. Ez a figura bejött neki krimiben, vígjátékban egyaránt: az Aszfaltdzsungelben, a Niagarában épp úgy, mint a Szőkék előnyben, a Herceg és a táncosnő, és különösen a Van, aki forrón szereti című filmekben. A vászon azonban sok mindenről nem árulkodott: pontatlanságáról, koncentrálókészségének hiányáról, szeszélyeiről, amelyekkel a rendezők réme volt. Magánélete pedig kész csődtömegnek bizonyult: hiába tekintették álompárosnak előbb Joe di Maggióval, a baseball-legendával, majd a drámaíró Arthur Millerrel, csak rövid ideig tudott boldog lenni. Különösen végzetes volt számára a Kennedy-fiúkkal való kapcsolata. Szeretője volt az elnök JFK-nek és az igazságügy-miniszter Bobnak is, miközben gyermeki érzelmeket táplált utolsó filmbeli partnere, Clark Gable iránt.

Marilyn Monroe 36 évesen halt meg. Idegösszeomlásai miatt elképzelhető az öngyilkosság, de "magas kapcsolatai" miatt a gyilkosság sem kizárt. Sokan próbálták őt később utánozni - többek között Madonna - de a maga nemében utánozhatatlan volt és maradt. (gluck)